Dérer István, Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) elnökhelyettesének a Halászati Lapokban megjelent meredek állításait cáfolta tételesen Weiperth András ökológus a Parti Arcok podcastjában.
A horgásztársadalomban bombaként robbant az interjú augusztusban, amikor Dérer István olyan állításokat engedett meg magának, amelyek szerint el kellene gondolkozni Magyarországon a nem őshonos halak telepítésén.
A Mohosz-elnökhelyettes állítása alapján a klímaváltozásra adott reakcióként őshonos fajok helyére olyan idegenhonos fajokat kellene betelepíteni, mint az amur vagy a csíkos sügér.
„A természetvédelemmel partneri viszonyban a jövőben át kell gondolni, hogy milyen víztípusba milyen halfajt érdemes telepíteni” – fogalmazott Dérer, aki szerinte látni kell, hogy a valós társadalmi érdek nem minden esetben azonos a természet-, és környezetvédelmi érdekkel, de e tevékenységet a társadalom finanszírozza. (A teljes interjú ITT.)
(Dérer István egy csíkos sügérrel a Maconkai-víztározón)
Magyarország legnagyobb közösségét összefogó cilvil szervezet vezetőjének nyilatkozata nem várt hullámokat vetett.
A magyar horgásztársadalom és az ökológiával foglalkozó szakemberek elgondolkodtak Dérer szavain, és Weiperth András szerint a teljes halas ökológus szakma konszenzusa alapján nem valósíthatóak meg az elképzelések – hangzik el a Parti Arcok podcastjában.
Egy friss, tudományos kutatásokon alapuló könyvre, az Özönállatfajok Magyarországon című kötetre hivatkozva a halbiológus azt állítja, hogy Magyarországon huszonhárom inváziós halfajt azonosítottak, miközben az érvényben lévő törvényben összesen hetet határoznak meg a jogszabályalkotók.
Az interjúban az ökológus rámutat, az amur top helyen található a fajok inváziós rendszerében. „Az amur ökoszisztéma mérnökfaj” – fogalmaz Weiperth. Ez azt jelenti, hogy olyan folyamatokat indít be, hogy más fajok eltűnnek.
Felidézi az ökológus, hogy miért is kezdték el telepíteni: a vízi makrovegetáció eltüntetése volt történetileg az amurtelepítések eredeti oka.
A halfaj ökológiai szerepe a biológiai működésében keresendő. Weiperth állítja, hogy: „Az amur táplálkozására jellemző, hogy rosszul használja fel a tápanyagokat, így táplálékának hetven százalékát nem dolgozza fel, kiüríti a vízbe, konkrétan megtrágyázva azt, ezáltal egy »algaboomot« idéz elő, ami oldott oxigén koncentráció ingadozást indít el, és így közvetve tömeges halpusztulást idéz elő.”
„Az amurral telepített tavon képes a hal a teljes horgászati iparágat lemérgezni” – hangsúlyozza a szakember.
Az köztudomású, hogy az amur, akárcsak a busa, áramlás kedvelő faj, tógazdasági körülmények között nem tud szaporodni. A faj szaporodásához kell egy vándorlási periódus, ami az ivarsejtek kialakulását megindítja – jellemzi a fajt az ökológus.
Weiperth az interjúban azonban kiemeli, hogy az amurról van már adat, hogy a Tisza vízrendszerében is szaporodik természetes körülmények között, de az ő személyes tapasztalatai azt mutatják, hogy az Ipolyban és a Dunában is megjelentek.
Hogy miként is bukkanhatott fel, annak az oka a hozzá nem értő vízkezelésben keresendő. Weiperth azt állítja, hogy azon horgászszervezeteknél, ahol az iskolai végzettség alacsony, sorozatosan rossz döntések születnek a vízkezelés tekintetében. Például pontytelepítés során ezüstkárászokat és amurokat is bele engednek a víztestbe.
A Weiperth által említett özönfajokról szóló kötetben meghatározott 118 inváziós faj fele vízhez kötött, a halak mellett például csigákról és rákokról is szó van. Nem minden idegenhonos faj vált invázióssá: ilyen az akváriumi díszhalként induló szivárványsügér, amely nem tudott adaptálódni – magyarázza az ökológus.
Nem úgy a jaguársügér, amelyet Weiperth szerint egy akvarista felelőtlenül engedett a Hévízi-tóba, hogy majd ott szaporítja, és ezzel egy „ökológiai atombombát dobott le”. Mivel az inváziós faj mára a Kis-Balaton vízvédelmi rendszerén belül együtt fordul elő az őshonos lápi póccal, amely 2023-ban elnyerte az Év Hala címet.
A jaguársügér Közép-Amerikából származik, évente négyszer ívik háromezer ivadékot, és még a fészkét is védi. Weiperth határozottan állítja, ahol ez a faj a parti zónában domináns, se szitakötő, se kétéltű, se őshonos halfaj nem él már meg mellette.
Amerikai és brazil ökológusoknak is leesett az álla, amikor értesültek a jaguársügér magyarországi adaptációs adatairól, mert bár náluk is inváziós faj, de csak a melegebb égövi részeken tudott elszaporodni.
A csíkos sügér a hozzá hasonló fajokkal együtt top predator az adott víztestben, így alapvetően borítva föl a táplálékhálózatot nemcsak a vízben, hanem a víz környékén is, mert a minden szinten védett kétéltűeket is felzabálja. Így nincsen, ami gyérítse a szúnyogokat, ami újabb problémákat vet majd fel az ökológus szakmai véleménye szerint.
Ékes példa erre, hogy egyes fajok betelepítése bár egy szűk körnek (az adott víznél pecázóknak) lehet, hogy kedvező, de általa olyan módon borul meg a vízi és víz közeli ökoszisztéma, hogy az már nemcsak környezetvédelmi és közegészségügyi, hanem össztársadalmi gondokat is okoz.
Ez a problémakör számosítható is Weiperth szavai alapján: EU-s szinten 20 milliárd eurónyi az ökológiai kár, amelyet az inváziós fajok okoznak. A The Guardianban megjelent tudományos kutatás szerint az inváziós fajok évente 423 milliárd dollárba kerülnek az emberiségnek, és súlyos kockázatot jelentenek a biológiai sokféleségre.
A teljes beszélgetés Weiperth Andrással:
A busahorgászat szabályozására készül a Mohosz. Részletek ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Dolgozók Horgász Egyesülete Jászárokszállás Facebook-videó képernyőfelvétel, maconka.hu, Komlói Bányász Horgász Egyesület, RTL Klub-videó képernyőfelvétel)
